videobook a lap alján!

A viktoriánus Anglia - világnézet, vallás, egyház a történelemben

A viktoriánus Angliára a világnézeti, vallási, egyházi pluralizmus sokféle formája volt jellemző. A brit liberalizmus nagy korszaka történettudósok, kulturális antropológusok, filozófusok, jogászok, irodalomtörténészek, szociológusok, theológusok, politológusok érdeklődésének tárgya Magyarországon is.

A konferenciára Viktoria királynő születésének kétszázadik évében kerül sor.

A hangsúlyozottan multidiszciplináris konferenciára minden érdeklődőt várunk. A részvétel ingyenes, regisztrációt nem igényel.

Rendező: WJLF tudományos tanácsa (Nagy Péter Tibor)

A konferencia helyszíne: WJLF, Budapest VIII, Dankó utca 11 Kline terem

Közlekedés: http://oktatas.uni.hu/Dankoutca.htm

Időpont: 2019.10.27 , vasárnap

Program

14.00	MEGNYITÓ		Iain Lindsay , British Ambassador to Hungary
15.00	Pál Eszter	:	Tudomány és vallás a viktoriánus Angliában
16.00	Remport Eglantina	:	Ruskin, Tractarianism, and the Pre-Raphaelite Brotherhood
16.40	Velich Andrea	:	A Csodás Hét Viktóriánus London temetői
14.20	Frank Tibor	:	A viktoriánus világbirodalom
17.20	Zárszó

Részletes program

A kettős programközlés oka több – a 2010-es évek folyamán kialakult - tudományszociológiai jelenség. Vannak kollégáink, akiknek a munkaadója – általában valamely kormányhivatal – ragaszkodik hozzá, hogy a szerzo tüntesse fel, magánvéleményérol és nem az intézmény álláspontjáról van szó. Más kollégák esetében a munkaadók (vagy másodállásokat, megbízásokat biztosítók, finanszírozók, programgazdák) az intézmények közötti versengéstol hajtva odáig mennek, hogy pontosan megkövetelik, hogyan szerepeljen az intézmény, a tanszék stb neve a programban. Ismét mások sérelmezik a tudományos címek magyarországi kavalkádjából következo, oket másoknál „hátrább” minosíto rovatok jelenlétét a programban. Sok kollégánk reménykedik, hogy eloadáscíme, tárgyszavai, absztraktja keresomotorok révén magyar – és nemzetközi – idézettség-növekedés esélyét villantja fel.

A részltes program rovatai:

Név

Fokozat

Munkahely

Előadáscím

Tárgyszavak

Absztrakt

Előadáscím - angolul

Tárgyszavak – angolul

Absztrakt - angolul

Frank Tibor

MTA TAG

ELTE

A viktoriánus világbirodalom nagyságának titkai

Tárgyszavak:

Viktória királynő; brit birodalom;

Absztrakt:

A brit birodalom Viktória királynő uralkodása alatt érte el földrajzi kiterjedésének és politikai hatalmának csúcspontját. Az előadás azokat a tényezőket szemlézi, amelyek e 19. századi "szuperhatalom" globális növekedéséhez és nemzetközi súlyának kiteljesedéséhez járultak hozzá.

Cím:

Victorian Britain

Tárgyszavak:

Queen Victoria; the British Empire

Absztrakt:

The British Empire reached its peak in terms of its geographic and political growth. The lecture surveys several of the factors that contributed to the global extension of this 19th century "superpower" and the rise of its International role.

Pál Eszter

PhD

ELTE TáTK

Tudomány és vallás a viktoriánus Angliában

Tárgyszavak:

tudományos társaságok; evolúció és vallás; tudományos autonómia

Absztrakt:

Az előadás a vallás szerepét vizsgálja a viktoriánus Anglia tudományos életében. A vallási és evolúciós tanok közti rövid áttekintés után három tudományos társaságot mutatok be, amelyek a tudományos autonómiát tekintve különböző elképzeléseket képviseltek. A Royal Society és a British Association for the Advancement of Science, bár eltérő mértékben, de mégis meghatározható társadalmi csoportokérdekek mentén szerveződtek, míg az X Club nevű informális tudósi kör a “modern”, autonóm tudomány képviseletében lépett fel.

Cím:

Science and Religion in Victorian England

Tárgyszavak:

scientific bodies; evolution and religion; scientific autonomy

Absztrakt:

The paper discusses the role of religion in Victorian English science. It gives a short overview of the conflict between religious and evolutionary ideas, then compares three important scientific bodies, the Royal Society, the British Association for the Advancement of Science, and the so-called X-Club, that represented different notions of scientific autonomy. To some extent the first two still represented a narrower range of interests, whereas the X-Club, an informal circle, introduced the idea of a “modern”, autonomous science.

Péteri Éva

PhD

ELTE BTK, Anglisztika Tanszék

A Szent Bertalan-éji mészárlás megjelenítése John Everett Millais képein

Tárgyszavak:

preraffaeliták; vallástörténet, hugenották

Absztrakt:

Az 1848-ban alakult preraffaelita testvériség tagjainak vallásos témájú festményeit a korszak felekezeti vitáinak tükrében értelmezték a kritikusok, s így legtöbbjük ellenséges fogadtatásban részesült. J.E. Millais 1852-ben kiállított A Huguenot című képe azonban már óriási sikert aratott. Később Millais ritkán fordult vallásos témához. A Szent Bertalan-éji mészárlás történetéhez 1886-ban mégis visszatért. Míg azonban a korábbi kép a felekezeti lojalitást állítja középpontba, a későbbi feldolgozás a könyörületesség és a tolerancia erényét hangsúlyozza.

Cím:

John Everett Millais's Depictions of the Massacre of St. Bartholomew's Day

Tárgyszavak:

Pre-Raphaelites, religion, Huguenots

Absztrakt:

Most of the early Pre-Raphaelites religious pictures exhibited in 1848 and ’49 were received with severe criticism due to the fervent religious debates of the period. In 1852, however, J.E. Milais’s A Huguenot won popular as well as critical acclaim. After this success Millais very rarely chose religious topics for his pictures. Still, in 1886 he returned to the theme of the massacre of the Huguenots on St. Bartholomew’s Day, painting Merci, and shifting his focus from the virtue of denominational loyalty to that of religious tolerance.

Remport Eglantina

PhD

ELTE Angol-Amerikai Intézet, Anglisztika Tanszék

Cím:

Ruskin, Tractarianism, and the Pre-Raphaelite Brotherhood

Tárgyszavak:

művészet, vallás, politika

Absztrakt:

A traktáriánus mozgalom, vagy más néven Oxford-mozgalom, sok más mellett egy újfajta spiritualitás kezdetét jelentette sok tizenkilencedik századi anglikán hívő számára. John Henry Newman, John Keble and Edward Bouverie Pusey fontosnak érezték, hogy megreformálják az anglikán egyházat, hogy bizonyos mértékben közelítsék szabályai és szokásait a római katolikus egyházéhoz. Sokaknak tetszett az újítási kísérlet; tetszett, hogy az istentisztelet alatt tömjénfüst járta be a templomot, hogy számtalan kis gyertya világította meg a templombelsőt, és hogy örömmel énekelhettek számos középkori (sokszor gregorián alapú) egyházi éneket. Ők lélekemelőnek tartották az anglikán istentiszteletben bekövetkezett változásokat. Voltak azonban olyanok is, akik mindezt nem nézték jó szemmel; úgy érezték, hogy nincs szükség a katolikus egyházra jellemző szertartási szokásokra. Természetesen a dogmatikus és rituális különbségek körül kialakuló viták nem voltak új keletűek, már az angol protestantizmus kezdeténél is jól megfigyelhetőek voltak. Mégis a különbségek új színezetet kaptak a tizenkilencedik század első harmadában, mert a Brit-szigetek területén élő katolikus hívők jogfosztottságát részben vagy egészében megszüntetni igyekező társadalmi és politikai viták eredményeképpen a brit parlament elé került az angolul Roman Catholic Relief Bill néven ismerté vált törvénytervezet. Az elfogadott tervezetnek komoly következményei lettek: Írországban megszűnni látszottak a többségi katolikus lakosságot sújtó büntetőtörvények, Nagy-Britanniában pedig lehetőséget nyújtott a katolikusok számára, hogy megválasztott képviselőkként részt vegyenek a parlamenti jogalkotásban. Az anglikán és a katolikus egyház közötti közeledés, és ennek különböző politikai vetületei, nagyban meghatározták a preraffaelita közösséghez tartozó művészek munkáinak korai fogadtatását. Alapításuk éve, 1848, egybe esett egy Írországban fellángolt, a katolikus többség által vezetett fegyveres felkeléssel, amely az 1830-as években, az egyházi tized befizetése körül kialakult, majd egy tágabb engedetlenségi mozgalommá fejlődő, konfliktust követte. Amikor a preraffaeliták bemutatkoztak a brit művészeti életben, számos kritika érte őket, főként a romanizáló hatást mutató képeik kapcsán. A testvériség kimondott célja volt, hogy visszahozza a reneszánsz korszak előtti művészeti elveket, mind a műalkotás tárgyát, mind kivitelezését illetően. Mivel a trecento korszak művei katolikus műalkotások voltak, egyből felmerült, hogy a preraffaeliták tulajdonképpen maguk is becsatlakoznak az oxfordi traktariánusok által indított egyházi mozgalomba, amelyre sokan az anglikán egyház ellen irányuló támadásként tekintettek. John Ruskin, a kor kiemelkedő művészettörténésze, sietett végül is a testvériség segítségére, hivatalosan is megerősítve, hogy nem a traktáriánus tanok, hanem a művészet szeretete vezette a festőket műalkotásaik elkészítésekor. Ruskin felismerte azt is, hogy William Holman Hunt, Dante Gabriel Rossetti és John Everett Millais sokat merített az ő művészetelméleti írásaiból. Ruskin külön is említésre érdemes a konferencia szempontjából, hiszen a kritikus élete időben egybeesik Viktória királynőjével, mindketten 1819-ben születtek és a huszadik század fordulóján haltak meg (John Ruskin 1900-ben, Viktória királynő 1901-ben). Előadásom a viktoriánus kori vallás- és művészetpolitikát fogja elemezni a preraffaelita művészeti közösség korai műalkotásainak értelmezésén keresztül.

Cím:

Ruskin, Tractarianism, and the Pre-Raphaelite Brotherhood

Tárgyszavak:

art, religion, politics

Absztrakt:

The Tractarian movement brought a new wave of spirituality to nineteenth-century Anglicanism. Tractarians John Henry Newman, John Keble and Edward Bouverie Pusey intended to reform the Church of England to align its rules and regulations more closely to those of the Roman Catholic Church. Their efforts were embraced by many who welcomed the spiritual forms of worship that Newman, Keble and Pusey were propagating, including abundant uses of incense, candles and religious anthems during the Protestant service. Those sceptical of the new religious movement, however, warned of the dangers of these “Romanising” tendencies, claiming that they significantly narrowed the dogmatic and procedural divide between the Anglican and the Catholic Churches. Beside the fact that such disagreements between Protestants and Catholics had been ongoing since the time of the Reformation, they received a new significance in the nineteenth century with the emancipation of Roman Catholics in Britain and Ireland through the Roman Catholic Relief Act (or Catholic Emancipation Act) of 1829. This act had serious consequences both in Ireland, with the repeal of the Penal Laws, and in Britain, with Roman Catholics now being allowed to sit in the House of Commons. The religious debate over the possible reconciliation between the Anglican and the Catholic Churches, and the political implications that it had carried for both Britain and Ireland, seriously impacted on the reception of the Pre-Raphaelite Brotherhood, founded in 1848. This was the year of the Young Ireland rebellion, a short-lived military uprising in Ireland that followed the civil disobedience of the Irish during the Tithe War of the 1830s. When the Pre-Raphaelite Brotherhood appeared on the British art scene with their pronounced interest in Continental medieval art that was by its nature Catholic, the first British critics condemned their works for their “Romanising” tendencies. John Ruskin came to their rescue in the end, defending the paintings of William Holman Hunt, Dante Gabriel Rossetti and John Everett Millais. Ruskin argued that the “Romanising” was due to the artists’ desire to re-discover the beauty of Italian trecento art, something that he himself had propagated in many of his critical works. Ruskin was born in the same year as Queen Victoria and he died a year before her; he was the foremost art critic of the Victorian era, a man whose words carried much weight both in artistic and social discourse. What my paper intends to do is to explore the interconnections of art, religion and politics as it manifested itself in the reception of the Pre-Raphaelite Brotherhood in the early decades of the reign of Queen Victoria.

Velich Andrea

PhD, hab

ELTE

A Csodás Hét Viktóriánus London temetői

Tárgyszavak:

urbanizáció, halálozás megugrása

Absztrakt:

A ’Csodás Hét’ Viktóriánus londoni temető a kor népesség növekedését, halálozását és urbanizációját tükrözi. A London külvárosában az 1830-as és 40-es évekből kialakított kertvárosi temetők mind műemlék sírjai, mind mai napig a kulturális örökségben betöltött szerepük miatt fontosak. A 20. szd filmipara is sokat tett a kulturális emlékezetben való ébrentartásukért, ám az utóbbi évek temetői vandalizmusa e fontos műemlék és kulturális örökség emlékhelyek megrongálásával és megszentségtelenítésével túlmutat a szekularizáció és értelmetlen vandalizmus hatásain, előadásomban ezt szeretném körbejárni néhány angol-amerikai filmes temetői ábrázoláson keresztül.

Cím:

The Magnificent Seven: Victorian London Cemeteries

Tárgyszavak:

urbanisation, growing death rate, garden cemeteries

Absztrakt:

The ’Magnificent Seven’ Victorian London cemeteries reflect the Victorian population growth and the urbanization. The new London garden cemeteries were created to cope with the growing population and death rate. Their graves and memorials are still part of the British cultural heritage, serve as sites of national heritage and places of cultural memory preserved by their frequent filmic representations in the 20th century. However, recent cemetery vandalism and desecration reflect a deeper social crisis in the 21st century. This is what I intend to discuss in my presentation through their representation in some contemporary Anglo-American films.