Megemlékezés Hernádi Miklós, Papp Gábor és Szigeti Jenő kollégáinkról
WJLF, 2020, szept 28, du 18 h meets platorm
(Nagy Péter Tibor, WJLF Tudományos Tanácsának elnöke nekrológjai)
Szigeti Jenő (1936-2020)
Jenőt kisegyházi körökben szerintem már ötvenes évek óta mindenki
ismerte - nem ismerek rajta kívül olyan történészt, aki elmondhatja - ez
kisegyháztörténeti főműve Wesleys vitáján https://archive.org/.../vallasszociologiaikonyvvitak20130123
hangzott el, hogy e könyvhöz az első feljegyzés (ő úgy mondta,
cédula, de a cédulázni kifejezés a computerbe jegyzetelő nemzedék számára
már nem igazán ismert) "több mint ötven éve készült el".
A kilencvenes években néhai Tomka Miklós által vezetett kutatócsoportban
találkoztam vele, amit a néhai Oktatáskutató Intézetben a néhai emberjogi
bizottság felkérésére hoztunk létre, hogy a kis és nagyegyházak társadalmi
részarányairól adjunk szakértői becslést. A csapatban Jenő a kisegyházakért
felelt, lubickolt abban a szerepben, hogy mérhetetlen kisegyháztörténeti
tudását szakértői döntéssé formálhatja. (Akik életkori okokból csak a 2010
utáni politikai életet figyelik talán el sem hiszik: volt egy szakasza a magyar
történelemnek, amikor gyakran fordult elő, hogy a kormány döntéseket,
törvényjavaslatokat független intézményekben szakértői munka készítette
elő. S tán az is hihetetlen, hogy rengeteg (részben politikai, részben
szakmai) vitánk ellenére egyetlen percig sem zavart minket, hogy különböző
politikai pártokra szavaztunk. megjegyzem olyanokra, amik már nincsenek,
látszik, hogy mindannyian a múlthoz tartozunk. ) Jenő munkamódszere az
volt, hogy kérdőíveket küldött a kisegyházak vezetőinek azután a
válaszokat olvasva a fejét fogva jajongott az én szobámban, ahol egy időre
helyet kapott. Azután felvette a telefont - mert mindenkit ismert - és
alkudozni kezdett: "ne mond már, hogy...", a "fele sem
igaz" , "Bélám, emlékezz, amikor 1962 áprilisában azt mondtad hogy"
, " Sándor, ez most nem nagyotmondó verseny" - ma is fülembe
csengenek az egyoldaluan hallott beszélgetések szavai. Csodák csodája (mondjuk
olyan személyekről van szó, akik némelyike hitt a csodákban, vagy úgy
csinált, mintha hinne) a sokféle szervezetben mindenki elhitte, hogy Jenő
eléggé ismeri őket ahhoz, hogy történeti, szervezeti és statisztikai
állításaikat érdemben megvitassák vele. S bár Jenő maga is egy
kisegyházhoz tartozott - alkalmazottja is volt - senki nem a konkurrenst látta
benne, és senki nem gondolta, hogy a kirekesztés szándéka mozgatja. (Pedig a
maihoz hasonló tervek - négy kisegyházat kipécézve -már akkor is voltak, de
szerencsére nemcsak parlamenti kétharmad nem volt hozzá, hanem még a
kormánypárton belül sem volt teljes egyetértés - azért maradhatott az egyházügy
az egyházak egyenlőségét példamutatóan képviselő - egyébként még a
Németh kormány által előterjesztett - 1990. IV tv alatt, két évtizeden
át.). Szóval Jenő tekintélye úgy a vizsgált alanyok, mind a csapatban
résztvevők (közülük intézetigazgatónkat Kozma Tamást, nem említettem még,
akitől Jenő meghívásának gopndolata egyébként származott) körében.
Eredményeinket nem is vonta kétségbe senki (kivéve a nagyegyházak némelyikét,
akik az egyik (néhai) politikai államtitkár segítségével még nyomást is akartak
gyakorolni, hogy változtassuk meg a kutatás eredményeit, amit - vallásosságunk
és antiklerikalizmusunk igen eltérő mértéke ellenére - hangos kacajjal
fogadott mindenki.
Később Jenő-- jócskán nyolcvan felett - minden meghívásunkat
elfogadta a Wesleyre . https://archive.org/details/SzigetiJenoBevezetojeI.
, https://archive.org/.../vallasszociologiaikonyvvitak20130123
Azt hiszem komolyan meghatódott, amikor - talán hóvihar miatt - pár percet
késett, s a már megkezdődött konferencia előadója bevezető
szavai közepette a Kline terem ajtajára pillantva örömmel megjegyezte,
"jaj de jó, Jenő is megérkezett" és spontán tapsvihar tört ki.
Hallgatnám még szavait, olvasnám még írásait.
De ne legyünk elégedetlenek: olyan szakmai életet élt, ami mindannyiunknak
példamutató lehet.
Hernádi Miklós (1944– 2020)
Miklósról gimnazista
koromban hallottam először. Valami nagyon strukturálatlan és persze
indulatos dolgot mondtam a közhelyekről. Nagyszerü magyartanárom, Zsóka
néni, (néhai Zsuffa Zoltánné) félrefordított fejjel, elgondolkozva nézett,
azután levette szemüvegét és azt mondta..."...nézd meg Hernádi
közhelyszótárát." Később sokféle müvével találkoztam a
kulturszociológia, meg a gender körből - mind érdekes volt, de egyik sem
érte el a közhelyszótárét, ami egyébként - kiadások számát tekintve is, Miklós
legnépszerübb művének számít máig.
Barátkozni akkor
kezdtünk, amikor pályaívének utolsó szakaszában szakmai érdeklődésünk
erős átfedésbe került.: zsidó elitekkel kezdett foglalkozni írt két kiváló
szakkönyvet, Zsidó írók és művészek a magyar progresszióban, 1860–1945;
Noran Libro, Bp., 2010 ; Együtt vagy külön? Magyar-zsidó együttélés a
szociológus szemével; Akadémiai, Bp., 2013. Karády 75 konferenciánknak kiváló
résztvevője volt. https://www.youtube.com/watch?v=GCsdDjLmJqA (Csak diszkréten! – Magyar zsidó
kommunisták a holokausztról 1944-1974 – Tézisek) , azután Mózes Endre haifai
barátunk filoszemitizmus-projektjében is találkoztunk https://youtu.be/9IRA05-GW8A (Zsidó írók és művészek a magyar
progresszióban 1860–1945)
Oktondi módon nem
ezekkel a könyvekkel hívtuk meg a zsidó témájú könyveket bemutató Goldziher
szalon ülésre hanem a "zsidó vicc világképével" , s szalon még új
volt (2016) gondoltuk kellene egy könnyebb müfaju beszélgetés. A beszélgetés -
az opponenciát vállaló A Gergely ANdrásnak köszönhetően jól sikerült, bár
Miklós, ( talán stroke utáni állapotban) nem nagyon tudott részt venni benne. https://archive.org/details/A_zsido_vicc_vilagkepe
Legyen lelke bekötve
az élők kötelékébe.
Emlékezés Papp Gáborra
Papp Gábor barátom meghalt. Azt hiszem a legjobb évtizedében,
az 1990-esben figyelhettem őt a legközelebbről. A Világosság alatta
lett - kiváló, de elsősorban a filozófiai szakmát érdeklő -
folyóiratból igazi interdiszciplináris szemle. Gábor sikeres tudományos újságíró
volt korábban - a Népszabadságnál - itt viszont olyan folyóiratot tudott
csinálni, melyben publikálni egyszerre számított kiemelkedő értelmiségi
tevékenységnek és szaktudományos eredménynek. Az a funció volt ez, amit
korábban a Valóság töltött be - s jellegzetesen kötődött a társadalomtudós
értelmiség sajátos késő-Kádár korszakbeli szerepéhez. Gábor érdeme volt,
hogy ezt a folyóirattípust - teljesen megváltozott viszonyok között - fenn
tudta tartani még egy évtizedig. Enyhén szólva nem volt az a szerkesztő,
aki teleírja saját lapját - néhány oldalas reflexiói - egy egy tematikus szám
körül - arra egyértelműen elegendőek, hogy a lábjegyzetek számából,
vagy a szövegek hosszúságából kiinduló tudományszociológusok
elbizonytalanodjanak indikátoraik hasznát tekintve, s Gábor elméjének
csillogását megmutatták - de gondolkozásának mélységét igazából
beszélgetésekben lehetett átélni. Biztosan fedezte fel a szerzők értékét
és jellegzetes iróniával kezelte a legnagyobbak gyarlóságait is - de míg
iróniája számos kiváló tanulmány továbbírására sarkalt másokat, öniróniája -
valamiféle felettes énként müködve - nem hagyta, hogy elemzőkészségét és
bölcsességét nagyobb tanulmányok írására használja, akkor sem, amikor már lett
volna rá ideje. Szerencsére, mivel beszélgetni imádott, gondolkodásából
megélhettek valamennyit a Wesley hallgatói vagy néhány Izrael történeti
konferenciánk résztvevői. Amikor a társadalomtudósok három rendszerváltás
idején beszélgetéssorozatot csináltuk, s úgy gondoltam, hogy egy (1 db)
tudományos újságírót meg kellene szólaltatni, fel sem merült, hogy más legyen,
mint ő. Az hiszem ez a leghosszabb összefüggő szövegdarab egy olyan
pályaívről, mely nélkül nehezen lehetne megérteni korunkat.
Papp Gáborra emlékezők számára...
Papp Gábor (1943-2020)
Az 1970-es és 1980-as években a Népszabadság tudományos újságírója, az
1990-esekben a Világosság, az Európai Szemle, Külpolitikai Szemle c folyóiratok
főszerkesztője, a 2000-s években a National Georgrafic Magyarország
és a Globus portál, a 2010 es években a BBC History történelmi magazin, BBC
Világtörténelem főszerkesztője volt. Papp Gábor a lelkiismereti és
vallásszabadság ügyének aktív harcosa volt egész közéleti pályafutása során. Az
International Humanist and Ethical Union magyar tagszervezetének alapítója és
elnöke volt. A Wesleyhez többféle módon is kötődött, a 2000-s években
theológushallgatókkal beszélgetett a Világosság pártállamkori történetéről,
a 2010-es években előadó, kerekasztalrésztvevő volt több
izrael-történeti konferenciánkon, társszemináriumvezetést vállalt,
életútinterjút adott a "Társadalomtudósok három rendszerváltás
idején" c sorozatunkba. Lásd:
https://archive.org/details/otven_eves_a_hatnapos_haboru
;
https://archive.org/details/BenGurionConference2011
;
https://archive.org/.../Papp_Gabor_Tarsadalomtudosok....
Néhány jellegzetes Papp Gábor írás
A második világháború kitöréséről
https://archive.org/.../Nepszabadsag_1979_08__pages328...
https://archive.org/.../Nepszabadsag_1979_08__pages340...
https://archive.org/.../Nepszabadsag_1979_08__pages352...
A 80-as évek egyik tipikus értelmiségi vitájáról
https://archive.org/.../Vilagossag1957_1985-1__pages149...
Az IHEU magyar tagszervezetéről
https://archive.org/.../Vilagossag1957_1991-1__pages415...
Az 1990-es évek antidemokratikus törekvéseiről
https://archive.org/.../Vilagossag1957_1993-2-1551226250...