Megemlékezés Hernádi Miklós, Papp Gábor és Szigeti Jenő kollégáinkról

 

WJLF, 2020, szept 28, du 18 h meets platorm

 

(Nagy Péter Tibor, WJLF Tudományos Tanácsának elnöke nekrológjai)

 

Szigeti Jenő (1936-2020)

 

Jenőt kisegyházi körökben szerintem már ötvenes évek óta mindenki ismerte - nem ismerek rajta kívül olyan történészt, aki elmondhatja - ez kisegyháztörténeti főműve Wesleys vitáján https://archive.org/.../vallasszociologiaikonyvvitak20130123 hangzott el, hogy e könyvhöz az első feljegyzés (ő úgy mondta, cédula, de a cédulázni kifejezés a computerbe jegyzetelő nemzedék számára már nem igazán ismert) "több mint ötven éve készült el".

A kilencvenes években néhai Tomka Miklós által vezetett kutatócsoportban találkoztam vele, amit a néhai Oktatáskutató Intézetben a néhai emberjogi bizottság felkérésére hoztunk létre, hogy a kis és nagyegyházak társadalmi részarányairól adjunk szakértői becslést. A csapatban Jenő a kisegyházakért felelt, lubickolt abban a szerepben, hogy mérhetetlen kisegyháztörténeti tudását szakértői döntéssé formálhatja. (Akik életkori okokból csak a 2010 utáni politikai életet figyelik talán el sem hiszik: volt egy szakasza a magyar történelemnek, amikor gyakran fordult elő, hogy a kormány döntéseket, törvényjavaslatokat független intézményekben szakértői munka készítette elő. S tán az is hihetetlen, hogy rengeteg (részben politikai, részben szakmai) vitánk ellenére egyetlen percig sem zavart minket, hogy különböző politikai pártokra szavaztunk. megjegyzem olyanokra, amik már nincsenek, látszik, hogy mindannyian a múlthoz tartozunk. ) Jenő munkamódszere az volt, hogy kérdőíveket küldött a kisegyházak vezetőinek azután a válaszokat olvasva a fejét fogva jajongott az én szobámban, ahol egy időre helyet kapott. Azután felvette a telefont - mert mindenkit ismert - és alkudozni kezdett: "ne mond már, hogy...", a "fele sem igaz" , "Bélám, emlékezz, amikor 1962 áprilisában azt mondtad hogy" , " Sándor, ez most nem nagyotmondó verseny" - ma is fülembe csengenek az egyoldaluan hallott beszélgetések szavai. Csodák csodája (mondjuk olyan személyekről van szó, akik némelyike hitt a csodákban, vagy úgy csinált, mintha hinne) a sokféle szervezetben mindenki elhitte, hogy Jenő eléggé ismeri őket ahhoz, hogy történeti, szervezeti és statisztikai állításaikat érdemben megvitassák vele. S bár Jenő maga is egy kisegyházhoz tartozott - alkalmazottja is volt - senki nem a konkurrenst látta benne, és senki nem gondolta, hogy a kirekesztés szándéka mozgatja. (Pedig a maihoz hasonló tervek - négy kisegyházat kipécézve -már akkor is voltak, de szerencsére nemcsak parlamenti kétharmad nem volt hozzá, hanem még a kormánypárton belül sem volt teljes egyetértés - azért maradhatott az egyházügy az egyházak egyenlőségét példamutatóan képviselő - egyébként még a Németh kormány által előterjesztett - 1990. IV tv alatt, két évtizeden át.). Szóval Jenő tekintélye úgy a vizsgált alanyok, mind a csapatban résztvevők (közülük intézetigazgatónkat Kozma Tamást, nem említettem még, akitől Jenő meghívásának gopndolata egyébként származott) körében. Eredményeinket nem is vonta kétségbe senki (kivéve a nagyegyházak némelyikét, akik az egyik (néhai) politikai államtitkár segítségével még nyomást is akartak gyakorolni, hogy változtassuk meg a kutatás eredményeit, amit - vallásosságunk és antiklerikalizmusunk igen eltérő mértéke ellenére - hangos kacajjal fogadott mindenki.

Később Jenő-- jócskán nyolcvan felett - minden meghívásunkat elfogadta a Wesleyre . https://archive.org/details/SzigetiJenoBevezetojeI. , https://archive.org/.../vallasszociologiaikonyvvitak20130123

Azt hiszem komolyan meghatódott, amikor - talán hóvihar miatt - pár percet késett, s a már megkezdődött konferencia előadója bevezető szavai közepette a Kline terem ajtajára pillantva örömmel megjegyezte, "jaj de jó, Jenő is megérkezett" és spontán tapsvihar tört ki.

Hallgatnám még szavait, olvasnám még írásait.

De ne legyünk elégedetlenek: olyan szakmai életet élt, ami mindannyiunknak példamutató lehet.

 

 

Hernádi Miklós (1944– 2020)

 

Miklósról gimnazista koromban hallottam először. Valami nagyon strukturálatlan és persze indulatos dolgot mondtam a közhelyekről. Nagyszerü magyartanárom, Zsóka néni, (néhai Zsuffa Zoltánné) félrefordított fejjel, elgondolkozva nézett, azután levette szemüvegét és azt mondta..."...nézd meg Hernádi közhelyszótárát." Később sokféle müvével találkoztam a kulturszociológia, meg a gender körből - mind érdekes volt, de egyik sem érte el a közhelyszótárét, ami egyébként - kiadások számát tekintve is, Miklós legnépszerübb művének számít máig.

Barátkozni akkor kezdtünk, amikor pályaívének utolsó szakaszában szakmai érdeklődésünk erős átfedésbe került.: zsidó elitekkel kezdett foglalkozni írt két kiváló szakkönyvet, Zsidó írók és művészek a magyar progresszióban, 1860–1945; Noran Libro, Bp., 2010 ; Együtt vagy külön? Magyar-zsidó együttélés a szociológus szemével; Akadémiai, Bp., 2013. Karády 75 konferenciánknak kiváló résztvevője volt. https://www.youtube.com/watch?v=GCsdDjLmJqA (Csak diszkréten! – Magyar zsidó kommunisták a holokausztról 1944-1974 – Tézisek) , azután Mózes Endre haifai barátunk filoszemitizmus-projektjében is találkoztunk https://youtu.be/9IRA05-GW8A (Zsidó írók és művészek a magyar progresszióban 1860–1945)

Oktondi módon nem ezekkel a könyvekkel hívtuk meg a zsidó témájú könyveket bemutató Goldziher szalon ülésre hanem a "zsidó vicc világképével" , s szalon még új volt (2016) gondoltuk kellene egy könnyebb müfaju beszélgetés. A beszélgetés - az opponenciát vállaló A Gergely ANdrásnak köszönhetően jól sikerült, bár Miklós, ( talán stroke utáni állapotban) nem nagyon tudott részt venni benne. https://archive.org/details/A_zsido_vicc_vilagkepe

Legyen lelke bekötve az élők kötelékébe.

 

 

 

 

 

Emlékezés Papp Gáborra

 

Papp Gábor barátom meghalt. Azt hiszem a legjobb évtizedében, az 1990-esben figyelhettem őt a legközelebbről. A Világosság alatta lett - kiváló, de elsősorban a filozófiai szakmát érdeklő - folyóiratból igazi interdiszciplináris szemle. Gábor sikeres tudományos újságíró volt korábban - a Népszabadságnál - itt viszont olyan folyóiratot tudott csinálni, melyben publikálni egyszerre számított kiemelkedő értelmiségi tevékenységnek és szaktudományos eredménynek. Az a funció volt ez, amit korábban a Valóság töltött be - s jellegzetesen kötődött a társadalomtudós értelmiség sajátos késő-Kádár korszakbeli szerepéhez. Gábor érdeme volt, hogy ezt a folyóirattípust - teljesen megváltozott viszonyok között - fenn tudta tartani még egy évtizedig. Enyhén szólva nem volt az a szerkesztő, aki teleírja saját lapját - néhány oldalas reflexiói - egy egy tematikus szám körül - arra egyértelműen elegendőek, hogy a lábjegyzetek számából, vagy a szövegek hosszúságából kiinduló tudományszociológusok elbizonytalanodjanak indikátoraik hasznát tekintve, s Gábor elméjének csillogását megmutatták - de gondolkozásának mélységét igazából beszélgetésekben lehetett átélni. Biztosan fedezte fel a szerzők értékét és jellegzetes iróniával kezelte a legnagyobbak gyarlóságait is - de míg iróniája számos kiváló tanulmány továbbírására sarkalt másokat, öniróniája - valamiféle felettes énként müködve - nem hagyta, hogy elemzőkészségét és bölcsességét nagyobb tanulmányok írására használja, akkor sem, amikor már lett volna rá ideje. Szerencsére, mivel beszélgetni imádott, gondolkodásából megélhettek valamennyit a Wesley hallgatói vagy néhány Izrael történeti konferenciánk résztvevői. Amikor a társadalomtudósok három rendszerváltás idején beszélgetéssorozatot csináltuk, s úgy gondoltam, hogy egy (1 db) tudományos újságírót meg kellene szólaltatni, fel sem merült, hogy más legyen, mint ő. Az hiszem ez a leghosszabb összefüggő szövegdarab egy olyan pályaívről, mely nélkül nehezen lehetne megérteni korunkat.

 

Papp Gáborra emlékezők számára...

Papp Gábor (1943-2020)

Az 1970-es és 1980-as években a Népszabadság tudományos újságírója, az 1990-esekben a Világosság, az Európai Szemle, Külpolitikai Szemle c folyóiratok főszerkesztője, a 2000-s években a National Georgrafic Magyarország és a Globus portál, a 2010 es években a BBC History történelmi magazin, BBC Világtörténelem főszerkesztője volt. Papp Gábor a lelkiismereti és vallásszabadság ügyének aktív harcosa volt egész közéleti pályafutása során. Az International Humanist and Ethical Union magyar tagszervezetének alapítója és elnöke volt. A Wesleyhez többféle módon is kötődött, a 2000-s években theológushallgatókkal beszélgetett a Világosság pártállamkori történetéről, a 2010-es években előadó, kerekasztalrésztvevő volt több izrael-történeti konferenciánkon, társszemináriumvezetést vállalt, életútinterjút adott a "Társadalomtudósok három rendszerváltás idején" c sorozatunkba. Lásd:

https://archive.org/details/otven_eves_a_hatnapos_haboru ;

https://archive.org/details/BenGurionConference2011 ;

https://archive.org/.../Papp_Gabor_Tarsadalomtudosok....

Néhány jellegzetes Papp Gábor írás

A második világháború kitöréséről

https://archive.org/.../Nepszabadsag_1979_08__pages328...

https://archive.org/.../Nepszabadsag_1979_08__pages340...

https://archive.org/.../Nepszabadsag_1979_08__pages352...

A 80-as évek egyik tipikus értelmiségi vitájáról

https://archive.org/.../Vilagossag1957_1985-1__pages149...

Az IHEU magyar tagszervezetéről

https://archive.org/.../Vilagossag1957_1991-1__pages415...

Az 1990-es évek antidemokratikus törekvéseiről

https://archive.org/.../Vilagossag1957_1993-2-1551226250...