Videobook
|
Magyar Tudomány Ünnepe, 2021: „Tudomány – iránytű az élhető jövőhöz” |
„…a Wesley-n úgy látjuk, s reméljük, nem vagyunk ezzel egyedül, hogy globálisan és lokálisan egyaránt csak olyan jövő élhető (pontosabban: csak olyan jövőért érdemes tenni, másmilyet legfeljebb elviselni lehet), amelyben a legalapvetőbb emberi jogok, közöttük ennek legősebbike: a lelkiismereti és vallásszabadság érvényesülnek; amelyben senki emberi méltóságát nem veszélyezteti szociális helyzete; amelyben ügyeinket olyan liberális jogállam intézi, ahol a polgárok szabadon választhatnak lakhelyet, hivatást, életformát és nemi identitást, s amelyben növekszik, de legalábbis sosem csökken annak lehetősége, hogy az emberek megfelelő oktatáshoz, egészségügyi ellátáshoz, tiszta vízhez és levegőhöz jussanak. Az általunk művelt tudomány – legyen az alkalmazott vagy felfedező jellegű, válassza kutatási területéül a múlt vagy a jelen világát, a természetet vagy a társadalmat – ilyen jövőért szeretne tenni.” Nagy Péter Tibor, WJLF Tudományos Tanácsának elnöke |
2021 nov 18-20 ONK, Szeged, a Wesley I4S panelje
Az esemény
online!
Egyenes
réászvétel az http://www.edu.u-szeged.hu/onk2021/
honlpaja szerint elhetséges vagy nem lehetséges. A panel a konferencia sz31-es
részlege nov 20 9-10.30 ig lesz Biró Zsuzsanna Hanna, Lukács Péter és Nagy
Péter Tibor részvételével
Az esemény képernyőfelvételének linkjét itt fogjuk közzétenni.
Kérjük az
esemény előtt néhány nappal látogassa meg ismét ezt az oldalt frissítsen, s
részleteket talál
Szimpózium absztrakt:
Kiutak a
szegregációból – iskolák és közösségek
Szimpóziumunk alapját egy nemzetközi Coordination & Support
Action projekt adja, melyet főpályázóként négy országban, Albániában, Bulgáriában,
Magyarországon és Szlovákiában valósítunk meg. Projektünk fő célja a
halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek szegregált nevelésével összefüggő
jelenségek vizsgálata, a szegregált iskolák támogatása, a pedagógiai kultúrát
átformálni képes, „transzformatív gyakorlatok” felkutatása, népszerűsítése.
2021 tavaszán kijelöltük a szegregáció útjára lépett iskolák
körét (ez a négy országban mintegy 2000 intézmény), felvettük ezen iskolákkal a
kapcsolatot, majd kiválasztottunk minden országban 20-20 iskolát, akiket
közvetlenül is támogatni szeretnénk. A többi iskola számára egy online
platformot kínáltunk fel, ahol az intézmények és az egyes pedagógusok az őket
érintő problémák mentén építhetnek ki kapcsolatot egymással.
Az elméleti előkészületek során minden ország oktatási
rendszeréről átfogó tanulmányok készültek, melyek az elmúlt évtizedek
szegregációhoz vezető oktatáspolitikai döntéseit és strukturális változásait
tekintették át. Kiemelten szeretnénk foglalkozni a statisztikai
adatszolgáltatás egységesítésének lehetőségeivel is, ezért tíz európai
országban egy-egy think tanket hoztunk létre. Az iskolák saját jógyakorlatainak
leírásához és disszeminációjához pedig módszertani fejlesztésekbe fogtunk.
A szimpózium négy előadása a H2020-as projektünk egy-egy kiemelt
területével foglalkozik:
1.
Az első előadás fókuszában a népszámlálási, mikrocenzusi adatokból
kinyerhető személysoros adatbázisok állnak, melyek differenciált elemzéseket
tesznek lehetővé azon kistelepülések, helyi társadalmak, diák- és pedagógusnépességek
vonatkozásában is, ahol szegregált helyzetben lévő iskolákat találtunk.
2.
A második előadás az iskolai szegregációval összefüggő oktatáspolitikai
döntések történetét tekinti át egy speciális szemszögből, a döntések nyomán
kialakult diskurzusok elemzésén keresztül. Az előadó azt szeretné igazolni,
hogy a médiában megjelenő érvelés sokszor hitelesebben közvetíti a politikai
szándékot, mint a jogszabály maga.
3.
A harmadik előadás az iskola és közösség kapcsolatát a „közösségi iskola”
modell újragondolásán keresztül tárgyalja. Az előadó nemzetközi kitekintéssel
végzett antropológiai kutatásai révén közelről ismerhette meg a közösségivé
vált gettóiskolák világát. Saját kutatói és fejlesztői tapasztalatai mellett
áttekinti a magyar „közösségi iskola” mozgalom rövid és tanulságos történetét
is.
4.
A negyedik előadás a projektünk fejlesztési oldalát domborítja ki. Ma már
az oktatás területén is elfogadottá vált, hogy felülről irányított
iskolakísérletek mellett az iskolák saját jógyakorlatai is megoldást kínálhatnak
rendszerszintű problémákra. A jógyakorlatok világában eligazodni még kutatóként
sem könnyű, iránytűt alkotni ehhez pedagógusoknak pedig igazi kihívás. Az
előadás ebbe a folyamatba enged betekintést.
A szimpózium megvalósulását az Inclusion4Schools nevű Horizon
2020-as projekt tette lehetővé (No101004653).
Nagy Péter Tibor DSc,
egyetemi tanár
WJLF Neveléstudományi
tanszék
1. A leghátrányosabb
helyzetű magyarországi települések iskolázási viszonyai a 21. században
Kulcsszavak: iskolázottság, egyenlőtlenségek, diakronitás
A 2010-es évek tanügyigazgatási és oktatáspolitikai viszonyai
jelentős mértékben megnehezítették az iskolákban végzett kutatásokat. Az
iskolákban és az iskolák környezetében végbement változásokról azonban
sokféleképpen tájékozódhatunk, igénybe vehetünk egy olyan forrást, ami mégis
lehetőségeket kínál az ország egészére kiterjedő, teljes körű vagy
reprezentatív adatbázisok létrehozására, elemzésére. A KSH kutatószobai
körülményei között a hátrányos helyzetben lévő települések népessége
kutathatóvá vált, korábban soha nem megvalósítható módon, a 2001-es és 2011-es
népszámlálás, illetve a 2016-os mikrocenzus személysoros adatainak
felhasználásával.
E személysoros adatbankokra támaszkodva a 18 év alatti népesség
iskolázottsági egyenlőtlenségeiről már készült elemzés. A mostani
előadásban ugyanezen személysoros adattárak felhasználásával kísérletet teszünk
több, a települési-iskolai szegregációval összefüggő jelenség bemutatására.
Vizsgáljuk a 2001-2016 közötti időszakban
a) a leghátrányosabb helyzetű helyi társadalmakban
bekövetkező változásokat – egyszerre elemezve, hogy az egymást követő
generációk, illetve az egymást követő időpontok társadalma miben különbözik a
nem kiemelten hátrányos helyzetű, hasonló méretű települések helyi
társadalmától;
b) a települések szülőtársadalmában bekövetkezett változásokat;
c) az általános iskolai tanulók évvesztésének és korai
iskolaelhagyásának tendenciáit;
d) a pedagógusnépesség szociodemográfiai tulajdonságainak átalakulását
a szegregálódott településeken;
e) e (természetesen középiskola nélküli) települések tanulóinak
bejárását a középiskolával rendelkező települések iskoláiba;
f) az e településeken született helyben maradó és
elvándorolt egyének, családok elhelyezkedését a magyar társadalomszerkezetben.
Az elemzés – noha a személysoros adattárak miatt járatlan utat
tapos – támaszkodik a kistelepülési egyenlőtlenségekre, a területi
szegregációra és társadalmi mobilitásra vonatkozó korábbi kutatásokra, elméleti
és gyakorlati eredményekre (Andorka, Forray-Kozma, Ladányi, Havas-Liskó, Ferge,
Enyedi stb.).
Az elemzés hozadéka, hogy kijelölheti azon települések és
népességek körét, melyek támogatása a társadalompolitika esélyhátrányok
leküzdése iránt elkötelezett részlegeinek egyik legfőbb törekvése lehet;
bemutatja, hogy a helyi közösségek és ezen belül a helyi pedagógustársadalom
változásának makroadatai javítják vagy rontják ezeket az esélyeket, és azt is,
hogy a helyi közösség esélyeinek kollektív javítása a helyi közösségből való
kiszakadás individuális esélyeihez képest milyen nagyságrendet képvisel.
A kutatás az
Inclusion4Schools nevű Horizon 2020-as projekt támogatásával valósult meg
(No101004653).
Lukács Péter CSc, egyetemi tanár
WJLF Neveléstudományi tanszék
2.
Iskolai egyenlőtlenségekre, iskolai szegregációra
vonatkozó kormányzati oktatáspolitikák
Kulcsszavak:
iskolai egyenlőtlenségek, szegregáció, kormányzati oktatáspolitikák
A XX. század végén és a XXI. század elején minden demokratikus társadalom
fontos célként hirdeti a társadalmi és oktatási egyenlőtlenségek mérséklését,
az iskolába jutás és az iskolai pályafutás méltányos, igazságos megszervezését.
Így van ez Magyarországon is.
Ugyanakkor hazánkban az ún. szegregációs index nemzetközi
összehasonlításban meglehetősen magas, és a PISA vizsgálatok háttéradatai is
azt mutatják, hogy a vizsgált országok közül azok közé tartozunk, amelyekben a
tanulók származása, vagyis az, hogy milyen szociális-kulturális helyzetű
családba születtek, a leginkább meghatározza a teszteredményeiket. Ennek okait
korábban is kiváló kutatók sora vizsgálta (pl. Kozma T., Havas G., Liskó I.,),
és ma is újabb és újabb ismereteket tárnak fel a kutatások a társadalmi
egyenlőtlenségek iskolai újratermelődésének mechanizmusairól (pl. Ferge Zs.,
Fejes J. B., Szűcs N., Zolnay J., Radó P.).
Előadásomban a rendszerváltás óta eltelt több mint harminc évnek
témánkkal kapcsolatos hazai kormányzati oktatáspolitikáinak áttekintő
elemzésére vállalkozom. Ezeknek az iskolai egyenlőtlenségekkel, szegregációval
kapcsolatban nem egy-egy szféráját (tehát pl. a törvényeket, jogszabályokat, a
tananyagszabályozást, vagy pl. az oktatásirányítást, a preferált-támogatott
pedagógiai paradigmákat magában-magukban) kívánom áttekinteni, hanem egyebek
mellett a diskurzus- és médiaelemzés segítségével azokat a pontjait emelném ki,
amelyek révén az adott politika érvényes üzeneteket közvetít témánkról az
oktatási rendszer résztvevői és érintettjei számára. Álláspontom szerint az
ilyen üzenetek gyakran fontosabbak, mint a jogszabályok, esetenként pedig éppen
azok megkerülésére ösztönözhetnek. Nevezhetnénk elemzésem tárgyát akár „az
oktatáspolitika rejtett tantervének” is, ha nem lenne sokszor nagyon is nyílt
és nyilvános, tehát éppen, hogy nem rejtett az üzenete.
Előadásomban, amely időkerete miatt egy készülő nagyobb
lélegzetű munkámnak csak szempontjait mutathatja be, a rendszerváltás óta
eltelt évtizedek három nagyobb szakaszának (1989-2002, 2003-2010, 2011-2020) az
iskolai egyenlőtlenségekre vonatkozó uralkodó kormányzati oktatáspolitikáit
vetem össze.
A kutatás az
Inclusion4Schools nevű Horizon 2020-as projekt támogatásával valósult meg
(No101004653).
Biró Zsuzsanna Hanna PhD, egyetemi docens
WJLF, Neveléstudományi
tanszék
3. Mitől „jó” egy jógyakorlat? Módszertani
megfontolások egy online platform beindítása kapcsán
Kulcsszavak: pedagógiai jógyakorlatok értékelése, tudásmegosztó
platform
Az innovatív és hatékony pedagógiai gyakorlatok bemutatása, kritikája
– amióta létezik szakmai nyilvánosság folyóiratokkal, egyesületekkel,
tudományos ülésekkel – része a neveléstudományi diskurzusoknak. Ami új és
kihívást jelent, az a jógyakorlatok „felértékelődése” a problémamegoldásban. Az
ipar, a pénzügy, a kereskedelem, az egészségügy, a logisztika stb. mellett ma
már a jógyakorlatok irányította rendszerfejlesztés az oktatást is egyre jobban
áthatja. Ennek következtében alig van olyan kiírás az EU nagyobb pályázati
rendszereiben, mint az Erasmus+ vagy a Horizon2020, ahol ne lenne kitüntetett
feladat az adott témában felkutatható jógyakorlatok bemutatása és
disszeminációja.
Nekünk is be kellett építenünk ezt a programunkba:
feltérképeztük az oktatás területén megjelent jógyakorlat-gyűjteményeket,
amelyek túlnyomórészt internetes portálokon is elérhetők, majd végig gondoltuk,
hogy az általunk támogatott, marginális helyzetű iskolák jógyakorlatainak
disszeminációja milyen guide-jellegű szakmai segítséget igényel.
Amiben teljes konszenzus volt közöttünk, hogy a megoldás felé
vezető út első és legfontosabb lépése a probléma beazonosítása, amihez egy
olyan diagnosztikus-elemző technikát kellett kidolgoznunk, ami részben az
önreflexió-önértékelés gyakorlatára, részben a minőségbiztosítási rendszerek
elemeire épül (vö. Setényi J.: A minőség kora. Bevezetés az iskolai
minőségbiztosítás gyakorlatába. RAABE, Bp.,1999).
Abban is egyetértettünk, hogy nem a gyorsan felkínálható és
mindenki által könnyen fogyasztható megoldások felkutatása a cél, hanem magának
a problémamegoldó folyamatnak az elemzése és módszertani támogatása (ld. pl.
Eugene Bardach sokak által hivatkozott módszerét in: A practical guide for
policy analysis: the eightfold path to more effective problem solving, ami
a megvilágosodás többrétű folyamatához hasonlítja a mindennapi tapasztalatokra
épülő rendszerszintű fejlesztést).
Négy fontos aspektust emeltünk ki, melyek egyfajta barométerként
is funkcionálhatnak a jógyakorlatok értékelésében:
a)
Az első az elérendő célok társadalmi támogatottságának megítélése (’evidance
based’ v. ’opinion based’ v. ’legal based’ érvelés).
b)
A másik a beválás, ami lehetne egy ’research validated’ módszer, de mi
erősebben hajlunk a ’field tested’ módszer irányába.
c)
A harmadik az átvétel, alkalmazás támogatása (a szoftvereknél szokásos ’implementation
support service’ szolgálhat ehhez mintául).
d)
A negyedik értékelő szempont a jógyakorlat „transzformatív” jellege –
számunkra az ilyen gyakorlatok jelentik a ’best practice’-t, ezért ezzel a
témával elméleti síkon is még foglalkozunk kell. Egy lehetséges értelmezésben
„transzformatívnak” azokat a gyakorlatokat nevezhetjük, melyek az adott
problémát komplexen képesek kezelni, és minden szereplőt, aki az iskolai
szegregáció ellen tenni tud, bevonják a probléma megoldásába, így magát a
közösséget alakítják át.
A fejlesztés az
Inclusion4Schools nevű Horizon 2020-as projekt támogatásával valósult meg
(No101004653).
ELMARADÓ ELEM: Tóth
Tamás PhD, egyetemi adjunktus
WJLF Neveléstudományi
tanszék
1.
Az iskola társadalmasítása: szempontok a közösségi
iskola koncepciójának megújításához
Kulcsszavak: közösségi iskola modell,
hátrányos helyzet, társadalompedagógia
Magyarországon az 1990-es évek elején közösségi
iskolafejlesztési program indult a Soros Alapítvány támogatásával (lásd pl. Horn,
1995). A résztvevő iskolák három alapelvet tartottak szem előtt: 1. az iskola
tulajdonlásában kritikus tömegű laikus (nem pedagógiai szakember) vegyen részt;
2. az iskola aktivizálja a felnőtt lakosságot tanítói szerepben (tehát ne csak
pedagógus végzettségű emberek tanítsanak, hanem “a helyiek” is, akiknek a
munkáját pedagógusok segítik); 3. tanulói jogviszonyon kívüli klientúra is
látogathassa az iskolát, az ÁMK tehát úgymond “költözzön be” az iskolába, így
az iskola a közösség “nevelésében” is vegyen részt. A közösségi iskolák
környezetük pedagógiai és kulturális középpontjává kívántak válni:
érdektársként szólították meg a helyi közösségeket, szervezeteket,
intézményeket, akiket bevontak mindennapi (pedagógiai) életükbe.
Előadásomban először is szeretném összefoglalni a hazai
közösségi iskolakísérletek főbb tanulságait, majd amellett szeretnék érvelni,
hogy a közösségi iskola egy rendkívül releváns pedagógiai modell lehet az
oktatás rendszerszintű problémáira általában (ld. Mendel, 2019), és a hátrányos
helyzetű iskolák tekintetében kifejezetten, amennyiben képesek vagyunk
újragondolni és újraformálni az eredeti koncepciót az oktatási rendszer kurrens
kihívásainak tükrében.
Az utóbbi öt évben Lengyelországban, Magyarországon és
Romániában „közösségivé váló” gettóiskolákban végeztem kritikai–résztvevői
etnográfiai kutatásokat. Ezek vonatkozó eredményeit felhasználva olyan
szempontok megfogalmazására teszek kísérletet, amelyek hozzájárulhatnak a
közösségi iskola koncepciójának megújításához oly módon, hogy az valódi
pedagógiai alternatívát jelenthessen az oktatás rendszerszintű problémáira
adott válaszként a leghátrányosabb helyzetű iskolák és közösségek számára is.
Az előadásban megfogalmazott új szempontok a neveléstudomány és
határterületei számára is relevánsak lehetnek: az itt újragondolt közösségi
iskolamodell „gyakorlóintézményi” karaktere a tanárképzés számára;
„szövetkezeti–demokratikus” karaktere a hálózat- és szervezetkutatások számára;
„attitűdformáló” karaktere pedig a pedagógiai és módszertani fejlesztések
számára jeleníthet meg továbbgondolásra érdemes szempontokat.
A kutatás az
Inclusion4Schools nevű Horizon 2020-as projekt támogatásával valósult meg
(No101004653).
Videobook
https://archive.org/download/Conferences_SHS_2020s/I4S_ONK_20211120.mp4
https://archive.org/download/Conferences_SHS_2020s/I4S_ONK_20211120.mkv