Nagy Péter Tibor

 

Az "eredendő bűn" a 90-es évek elején...

 

Lehetséges-e egy tipikusan theológiai ill eszmetörténeti eszközökkel leírható hittétel - az eredeti bűnben való hit - tudati jelenlétét vallásszociológiai módon megragadni?[1] A Jézus projektum szerzője, aki nem hogy a hittételeket, de a keresztény ember hite szerint konkrét történeti időben és helyen megtörtént csodákat is szociológiai szociálpszichológiai rekonstrukciós vizsgálatban elemezhetőként mutatta be, vélhetőleg helyesli a kisérletet.[2]

Először is tisztáznunk kell, hogy milyen értelemben tárgya a vallásszociológiának egy konkrét hittétel ismerete ill elfogadása.

Az empirikus vallásszociológia az 1960-as évek óta meglehetősen egységesen úgy gondolja, hogy a vallásosságnak különböző dimenziói vannak, s ezeket a dimenziókat külön-külön kell mérni. A Lenski féle négy dimenzió (rituális részvétel, doktriner ortodoxia,vallási élmény és felekezetmegnevezés) (Lenski 1961) majd Glock és Stark öt dimenziója  (hiedelmek, vallásgyakorlat, élmény, ismeretek, konzekvenciák) (Glock-Stark, 1965) kínál keretet ma is a "külön méréshez". (Szántó 1998, Tomka, 1999, Nagy 2000, Berger 2001; Molokotos-Liederman, 2002, Monahan, S 2003,)

Az eredendő bűnben való hit az egyik dimenziórendszerben a „doktriner ortodoxia”, a másikban egyrészt a „hiedelmek” másrészt a „vallási ismeretek” körébe tartozik. (Sommerville, 2002)

Első hipotézisként feltételezhetjük, hogy az eredendő bűn nem áll összefüggésben a vallásgyakorlattal, nem függ össze transzcendens élményekkel, nincsenek szisztematikus konzekvenciái, a nagy keresztény vallások közül mindegyikhez kapcsolódik. Viszont elég nehéz lenne értelmezni az eredendő bűnben való hitet olyan embernél, aki nem hisz Istenben, ill. aki semmit nem tud a Bibliában leirt eredeti bűnről, vagy abban a formájában ahogy azt Mózes könyve tartalmazza, vagy abban, ahogyan az attól való megváltásra az evangéliumok utalnak.

Tudomásunk szerint az eredendő bűnben való hitről Magyarországon ez idáig egyedül az 1991-s ezer fős, reprezentatív TÁRKI kutatás érdeklődött, mely ezres mintán készült, s néhai Szántó János részben posztumusz művén kívül tudtom szerint nem dolgozódott fel. Jelenleg a TÁRKI adatbázisban TDATA-D06 jelzés alatt férhető hozzá – most is ehhez nyúltunk. (Szántó, 1998)

A kérdésre elég nagy volt a válaszolási hajlandóság, a megkérdezettek alig több, mint 2 % a nem adott értelmezhető választ. A népesség kicsit több mint fele nem hisz az eredendő bűnben, míg a másik fele hisz: a nem hívők között a markáns álláspontot képviselők jelentik a többséget, ezzel szemben az eredendő bűnben hívők között fele fele arányban oszlik meg az egyértelműen és bizonytalanul hívők csoportja.

                                              

1. Tábla Hisz-e az eredendő bűnben?

 

N

%

 

Mondja, hogy nem válaszol

17

1,7

 

1,00  nem

389

39,0

 

2,00  úgy érzi, nem

139

13,9

 

3,00  úgy érzi, igen

227

22,8

 

4,00  igen

221

22,1

 

Total

993

99,5

 

Válaszhiány

5

,5

Total

999

100,0

 

Látszólag tehát az eredendő bűnben való hit arányai hasonlatosak, mint a hívőségi önbesorolásé általában. Sok kutatás mutatta ugyanis a nyolcvanas években, hogy amennyiben az embereknek igen-nem válaszalternatívával kell meghatározniuk, hogy hívők-e avagy sem, akkor  a nem hívők enyhe többségben voltak. (Szántó, 1998) Amikor pedig a vallásossági öndefinició többfokozatú skálává alakult, akkor az egyház tanítását követő végponton 10-20 % közötti nagyságrendet mértek,a nem hívő végponton pedig 20-30 % közötti nagyságrendet. Középen a lakosság felét a nehezen értelmezhető (inkább a templomjárási gyakorisággal tovább darabolható) tömb a maga módján vallásosaké helyezkedett el. (Kovács 2002) Az hogy az egyházias hívők kisebb csoportot alkotnak, mint a markánsan nem hívők szintén párhuzamosnak tűnik azzal, ahogyan az eredendő bűnben való hit és nem hit végpontjai alakulnak. 

Ugyanakkor ha hívőséggel keresztbe állítjuk az eredendő bűnnel kapcsolatos véleményt azonnal kitűnik, hogy nincsen determináns kapcsolat. A magukat nem hívőnek tartók nem kevesebb, mint 31 %-a hisz az eredendő bűnben, a magukat hívőnek tartóknak pedig 36% a nem hisz benne.

2 tábla A hívő embernek tartja-e Ön magát és a Hisz e az eredendő bűnben kérdésekre adott válaszok összefüggése

 

 

Total N

 

 

1,00  nem

2,00  úgy érzi, nem

3,00  úgy érzi, igen

4,00  igen

100%

 

0

45,5%

22,7%

22,7%

9,1%

22

 

 

1  nem

53,7%

15,4%

18,2%

12,7%

512

 

 

2  igen

23,8%

12,4%

28,8%

35,0%

437

 

Total

40,1%

14,2%

23,1%

22,7%

971

 

 


Az eredendő bűnben való hit még a templomjárás gyakoriságával is csak valószínűségi kapcsolatban van. A hetente templomjárók – akiket pedig egyértelműen egyháziasnak szoktak tekinteni – 17%-a nem hisz az eredendő bűnben, s a havonta 1-3-szor templomjáróknak (akiket a vallásszociológia az ünnepi templomjáró kategóriával szemben néha még szintén némiképp egyháziasnak tekint) immár 41%-a nem hisz az eredendő bűnben. (Tehát a havi néhányszori templomjárók e vonatkozásban már az ünnepnapi templomjárókhoz hasonlitanak) (Phillips, R 2004) Ezzel szemben a templomba sosem járóknak is 21%-a hisz az eredendő bűnösségben.

                                                        

3. Tábla A templomjárási gyakoriság és eredendő bűnben való hit összefüggése

 

 

 

 

 

 

 

 

Total N

 

1,00  nem

2,00  úgy érzi, nem

3,00  úgy érzi, igen

4,00  igen

100%

 

0

 

 

.

 

.

 

1  soha

54,4%

14,6%

16,0%

14,9%

362

 

2  ritkábban

45,1%

15,3%

22,6%

17,0%

235

 

3  évente néhányszor

32,2%

12,4%

30,7%

24,8%

202

 

4  1-3-szor havonta

20,7%

20,7%

25,9%

32,8%

58

 

5  hetente

7,8%

9,6%

32,2%

50,4%

115

 

Total

40,0%

14,1%

23,1%

22,7%

972

 

 

Eredeti, „elemi” logikánk tehát máris hamisnak bizonyult: vannak nem hívő emberek, akik az eredendő bűnben hisznek, nem is kevesen. Nyilvánvaló, hogy körükben érdekes lenne egy kutatás folytatni, részletes beszélgetéssel, ami arra irányul, hogyha nem hisznek Istenben, vagy a világ teremtésének történetében vajon mit értenek eredeti bűn alatt?  Vagy elhiszik a Bibliát, de úgy gondolják, hogy a Biblia istene halott, vagy legalábbis nem avatkozik dolgainkba – s ez készteti őket a nem vagyok hívő kijelentés megtételére? Vagy úgy gondolják, hogy az eredendő bűn csak egy szó, egy frázis, mely mindössze azt fejezi ki, hogy mindannyian bűnre vagyunk hajlamosak, amelyet sok neveléssel és önneveléssel kell kiölnünk magunkból?

A jelen kérdőív bázisán is elemezhető kérdést tehetünk fel arra nézve, melyek azok a szociológiai tolóerők, amelyek az egyébként hívő embereket az eredendő bűnben nem hívők csoportjához kötik.

Mint a korábbiakból sejthetjük az egyházi szertartás látogatása összefüggést mutat, de nem determinálja az eredeti bűnben való hitet.

4. Tábla A magukat hívőnek nevező emberek templomjárási gyakoriságának és eredendő bűnben való hitének összefüggése

 

 

 

 

 

 

 

 

Total N

 

1,00  nem

2,00  úgy érzi, nem

3,00  úgy érzi, igen

4,00  igen

100%

 

0

 

 

.

 

.

 

1  soha

31,9%

15,9%

20,3%

31,9%

69

 

2  ritkábban

35,6%

12,6%

27,6%

24,1%

87

 

3  évente néhányszor

24,0%

11,2%

35,2%

29,6%

125

 

4  1-3-szor havonta

22,9%

16,7%

22,9%

37,5%

48

 

5  hetente

8,3%

9,3%

30,6%

51,9%

108

 

Total

23,6%

12,4%

28,8%

35,2%

437

 

 

Mivel a továbbiakban túl komplikált lenne az eredendő bűnben való hitet állandóan kereszttáblák formájában értelmezni, megengedünk magunknak egy szakmai pontatlanságot. Noha az eredendő bűnben való hit úgynevezett ordinális változó, azaz az egyes értékek sorrendje kötött ugyan, de a közöttük való távolság nem azonos, elvileg nem számolhatnánk belőle átlagértéket. Gyakorlatilag azonban arra, hogy jelzésül szolgáljon ahhoz, hogy hol érdemes összefüggéseket keresni ezek az átlagértékek használhatóak: minél magasabb szám kerül egy kategória mellé, az adott aggregátumra annál jellemzőbb, hogy hisz az eredendő bűnben. Ha például a fenti kereszttáblát akartuk volna elkerülni, a következő átlagszámításhoz jutottunk volna:

5. Tábla A magukat hívőnek nevező emberek templomjárási gyakoriságának és eredendő bűnben való hitének összefüggése – alternatív számítás  jelzésértékű technikai átlaggal

 

Átlag

N

Std. Deviation

0

3,0000

0

,00000

1  soha

2,5180

70

1,24028

2  ritkábban

2,3986

88

1,20805

3  évente néhányszor

2,6973

125

1,14097

4  1-3-szor havonta

2,7422

48

1,18972

5  hetente

3,2641

107

,93500

Total

2,7527

437

1,16835

 

Akárcsak a kereszttábla tanulmányozása, az átlagszámítás is jól kifejezi, hogy a nagy ugrás a heti templomjáróknál van, a havonta néhányszor templomjárók értéke – mindkét számítás szerint inkább a lakosságra általánosan jellemző értékkel azonos.

Kiséreljük meg ezek után az eredendő bűnben hívő emberek specifikálását a magukat hívőknek tekintőkön belül!

6. tábla A magukat hívőnek nevező emberek felekezeti hovatartozásának és eredendő bűnben való hitének összefüggése

 

Átlag

N

Std. Deviation

1  katolikus

2,7121

338

1,15127

2  református

2,8456

83

1,25447

3  evangélikus

3,4664

12

,76058

Total

2,7527

437

1,16835

 

A hívő protestánsok valamivel jobban hisznek benne, mint a hívő katolikusok. Ennek értelmezését theológus kollégákra bízom, laikusként a predesztináció ill. a szabad akarat elfogadásával, s az ebből eredő asszociációs mezővel hoznám kapcsolatba ezt a hitbéli tulajdonságot. (Az, hogy az evangélikusokra sokkal inkább jellemző ez a hit, nem szükséges értelmeznünk, mert igen kevés személyről van szó)

7. tábla A magukat hívőnek nevező emberek iskolázottságának és eredendő bűnben való hitének összefüggése

 

 

Mean

N

Std. Deviation

1  nem járt

3,0130

15

1,23381

2  4 v. 6 elemi

3,0452

116

1,08976

3  8 ált.v.4 polgári

2,8658

119

1,09925

4  szkmunkás,szakisk

2,3926

100

1,18147

5  befejezett középisk

2,5168

60

1,19109

6  befejezett föisk.,tech

2,4868

15

1,47979

7  befejezett egyetem

3,0283

11

,98906

Total

2,7527

437

1,16835

 

Az eredendő bűnben való hit az iskolázottság növekedésével együtt csökken. Ez azonban – ekkora mintán – elsősorban az iskolázottsági piramis alsó fele által meghatározott, s ez a három nagy – egyenként 100 fő feletti csoport – nemcsak iskolázottsági piramist jelent, hanem városiasodást és fiatalodást is. Azt mindenesetre bizton állíthatjuk, hogy a szakmunkás-végzettségű hívők vannak leginkább körülvéve nem hívőkkel, az ő számukra a leginkább természetes tehát, hogy – noha a transzcendencia elutasítását világnézeti okból nem vállalják, s ezért hívőnek mondják magukat – egy „erősen egyházias ízű dogmát” már elutasítsanak. 

Minthogy a középiskolai és felsőfokú végzettségű csoportban magasabb az eredendő bűnben hívők aránya, csábító a gondolat, hogy a vallásosságra általánosságban jellemző „u görbe” (miszerint az iskolázottsági piramis tetején és alján több hívőt találunk, mint középen) ismétlődik meg itt is, azaz a hívő embereken belül az eredendő bűnben való hit is megoszlik egy tradicionális paraszti-idős népesség és egy tudatosabb középosztálybeli népességre.

Természetesen az eredeti bűnben való hitet nemcsak az alapvető szociodemográfiai változókkal, hanem a más véleményekkel való kapcsolatában is meg akartuk ragadni. Azt a kérdést tettük fel, hogy a vallásos embereken belül mely véleményekkel függ össze az eredendő bűnben való hit, azaz hol emelkedik az a bizonyos technikai átlagszám 3 fölé.

Számos nézetcsoport követői között – megint csak a vallásosokon belül – a gazdaságban, az országgyűlésben, a minisztériumokban bízók között 3,5 és 3,85 közötti indexet találunk. A KDNP szavazók között 3,2-s az indexpont,  a kisgazdáknál 3,17-es.

3 és 3,2 közötti indexponttal rendelkeznek azok, akik az élettársi kapcsolat teljes erkölcsi elfogadhatatlanságát vallják, akik több vallásost akarnak a közhivatalokba, akik keveslik a papok hatalmát, akik az abortusz teljes tilalmának álláspontján állnak, akik az élettársi kapcsolatról úgy vélekednek,hogy az nem elégíti ki az érzelmi igényeket, akik a kötelező hittan hívei, s akik - az alkoholizmus megelőzésére kevesebbet szeretnének költeni.

Miközben tehát írásunk elején az „eredendő bűn” és a vallásosság különféle hagyományos mutatói közötti összefüggések indetermináns voltát hangsúlyozhattuk, a végére oda kellett jutnunk, hogy a eredendő bűnben való hit a vallásos csoporton belül minden tekintetben a tradicionalizmussal, a konzervativizmussal mutat összefüggést. És megfordítva: azok a hívők, akik nem követik ezeket a tradicionalista, konzervatív eszméket kevésbé vonzódnak az eredendő bűn elfogadásához is.

A jelenség magyarázata az empirikus szociológia eszköztárával természetesen nem lehetséges, bőséges és mély pszichológiai beszélgetések lennének szükségesek. Erős történelmi példát tudunk arra, hogy egy konkrét dogma elutasítása milyen összefüggésen áll egyéb társadalompolitikai értékekkel ilyen pl. a pápai csalatkozhatatlanság ill az ördögűzés elutasítása az egyházuknak egyébként elkötelezett hívő csoportok részéről is. De kimutatható kapcsolat van a társadalompolitikai attitűdök és az olyan "vallási" nézetek elfogadása és elutasítása között, minthogy Jézus megöléséért nem a rómaiak, hanem a zsidók viselik a felelősséget, vagy hogy Jézusban pártus herceget kell látnunk, Vélhetőleg az adott   álláspontok evilági asszociációi hozzák létre a kapcsolatot a társadalompolitikai attitüd és a theológiai nézet elfogadása között. Elképzelhető talán, hogy az "eredeti bűn" tana valamiképpen a személyesen nem (csak osztályuk vagy nemzettársaik által) elkövetett bűnökért való bűnhődés elfogadhatatlanságát asszociálja a válaszolók egyrészében?

    

 

Irodalom

 

Berger, P (2001) "Reflections on the Sociology of Religion Today", Sociology of Religion; Winter, Vol. 62 Issue 4, p443,

Glock, C. Y – Stark, R (1965) Religion and society in tension Chicago, Rand McNally 

Hegedűs, R: (2000) A vallásosság alakulása Magyarországon   http://www.lib.uni-corvinus.hu/phd/hegedus_rita.pdf

Iannaccone, L (2004) "Never on Sunny Days: Lessons from Weekly Attendance Counts" Journal for the Scientific Study of Religion; Jun, Vol. 43 Issue 2, p191,

Kamarás I (2007): A Jézus projektum, Pro Pannonia.  http://www.wesley.hu/sites/default/files/fajlok/Jezus_p.pdf

Kovács, A  (2002) “Vallás és vallásosság a mai magyar egyetemisták körében” in P. T Nagy (ed) Oktatáspolitika és vallásszabadság, Új Mandátum, Budapest, 2000.

Lenski, G. E (1961) The religious factor; a sociological study of religion’s impact on politics, economics, and family life. Garden City, N.Y., Doubleday,

Molokotos-Liederman, L (2002) "Religion in modern Europe"  Sociology of Religion; Fall, Vol. 63 Issue 3, p392,

Monahan, S (2003) "Sociology of Religion: Contemporary Developments/Religion in Western Society"  Sociology of Religion; Winter, Vol. 64 Issue 4, p525,

Nagy, P T. (2000) Járszalag és aréna, Új Mandátum, Budapest,

Noffke, J. (2001) "Denominational and Age Comparisons of God Concepts" Journal for the Scientific Study of Religion; Dec, Vol. 40 Issue 4, p747,

Phillips, R (2004) "Can Rising rates of church Participation be a Consequence of Secularization?" Sociology of Religion; Summer, Vol. 65 Issue 2, p139,

Sommerville, C. J (2002) "Stark's Age of Faith Argument and the Secularization of Things:A Commentary" Sociology of Religion; Fall , Vol. 63 Issue 3, p361,

Szántó, J (1998) Vallásosság egy szekularizált társadalomban , Új Mandátum, Budapest, 1998

Tomka, M (1999) “A magyar vallási helyzet öt dimenziója” , Magyar Tudomány 1999, no. 5.

     Tomka, M (1991) Magyar katolicizmus , Budapest, OLI KTA,

 



[1] A nem túl gyakori – vallásszociológiai kutatóközpontunk http://www.wesley.hu/szervezet/wesley-egyhaz-es-vallasszociologiai-kutatokozpont-wesz esetében mindesetre ezidáig példátlan – kisérletbe azért kezdtünk bele, mert Hubai Péter és Majsai Tamás „BŰN-VALLÁS ÉS KEGYELEM” címmel 2012 tavaszán konferenciát szervezett a WJLF-en. (http://konferenciakalauz.hu/konferenciak/15516-b-n-vall-s-s-kegyelem. ) Noha az előadás végül nem hangzott el a kihívás tovább munkt bennem.

[2] A kötet a rekonstrukciós ötletet nem a vallásszociológusnak, hanem a Comulusként megnevezett szereplőnek tulajdonitja, aki mögött Balogh Zoltán fiatalon elhúnyt szociológust sejthetjük.