Mazsu János nyelvjárása

 

1977-ben, 25 évesen történészdiplomát szerzett a Kossuth Lajos Tudományegyetemen. A debreceni egyetem – legalábbis történészképzése vonatkozásában – e korszakban elsőrangú szellemi feltételekkel rendelkezik – itt vezet tanszéket az MTA Történettudományi Intézetének igazgatóhelyettese, a kor meghatározó gazdaság és társadalomtörténésze Ránki György. De itt tanít – a teljesség igénye nélkül, s csak a Mazsunál egy nemzedékkel idősebbekre tekintve - a Kelet Európa történészek doayenje Niederhauser Emil, a városi társadalom neves szakértője Balog István, az agrártörténész Orosz István. Ebben az intézetben lett Mazsu gyakornok. Tájékozottságát a debreceni egyetemi könyvtár történészreferenseként tágíthatta tovább, majd MTA aspiráns lett. Kilenc évig (1985-1996, azaz a rendszerváltást megelőző és követő fél évtizedben)  volt a KLTE Történeti Intézet adjunktusa.

 

Ezekben az években Mazsu sokfélét csinál. A „fiatal” (ma már jórészt hatvan feletti) társadalomtörténészek ezekben az években szervezik a Hajnal István Kört, egyikeként az új utakat kereső, politikai és tudománymódszertani értelemben egyaránt rendszerváltó tudományos kezdeményezéseknek. Az egyesület kezdeményezői köre Mazsu nemzedéke, a derékhad jórészben Mazsu - akkoriban huszonéves, muzeológusként, könyvtárosként, a helytörténetet társadalomtörténeti ambícióval művelő tanítványai. Ekkoriban megy először vendégkutatónak az indianai egyetemre. Legfontosabb művét az East European Monographs sorozatban jelenteti meg a Columbia University Press, The Social History of the Hungarian Intelligentsia, 1825-1914 címmel. A rendszerváltás után Mazsut, mint a 19. századi nemzeti liberalizmus elkötelezettjét is megszólítja a politika: évekig Debrecen alpolgármestere, majd a civis város kulturális bizottságának elnöke. Közben kiadói ambiciói is megjelenhetnek.

 

1996-ban kandidál, 1997 óta docens a változó nevü debreceni egyetemen.

 

Jelen kötetbe összeszerkesztett tanulmányai az iskolarendszer és az alfabetizáció rétegképző tulajdonságai felől indulnak, majd számbaveszik az egész iskolarendszer szerkezetét és társadalmi funkcióit. A kötet nagyrésze a hazai értelmiség történetét járja körül, a legalapvetőbb kérdésektől, a fogyasztás szerkezetéig szinte minden fontos kérdésre kiterjeszkedve.

 

Mazsu – akinek egyébként legtermészetesebb szakmai közege a társadalomtörténészek világa - többször adott elő tipikus oktatáskutatós konferenciákon is, oktatásszociológusoknak. Sokszor váltott ki vitát és sokszor egyetértést – s mindig figyelmet. Egy alkalommal, amikor jellegzetes mosolyával megkérdezte, hogy vajon, mint szervezők nem bántuk-e meg, hogy – egy másik tudományág közegébe - meghívtuk, felkértük, s én siettem megnyugtatni, hogy „egy nyelvet beszélünk”, János elkomolyodott, s pontosított: egy nyelvet, de kissé más nyelvjárást.

 

Szívesen ajánlom e „nyelvjárás” – azaz az oktatástörténet, az oktatásszociológia nyelv és fogalomhasználatával rokon, de attól számos pontos jól azonosíthatóan különböző megközelítésmód - megismerését a magyar oktatáskutatás sokszínüségét már eddig is megtapasztaló olvasóknak, akik a Társadalom és Oktatás 20. elemeként, s a sorozat története során első ízben a Gondolat kiadó gondozásában vehetik kézbe a tanulmánykötetet.

 

Budapest, 2012-03-12

 

Nagy Péter Tibor